Motoros csizmában aerobik edzés?

Motoros csizmában aerobik edzés?

Gondolom mindenkinek ismerős az az érzés, amikor már igazán szükségesnek érezné az edzés folytatását/újrakezdését, valamint az áttérést az egészséges táplálkozásra. Vannak akik ezt napok alatt le tudják játszani magukban, másoknak hetek kellenek ahhoz, hogy rászánják magukat egy újabb kihívásokkal teli program bevállalására, és sajnos vannak olyan személyek is, akiknek egy élet is kevés, hogy erre az elhatározásra jussanak.

Nekem általában a köztes megoldás fekszik: néhány nap és néhány hét közt eltérően változhat a felkészülési időszakom, mely során mentálisan hangolódom rá az esetlegesen még nagyobb fáradtságot eredményezhető programra.

Nem is olyan régen, amikor elhatároztam, hogy végre visszatérek a konditerembe és a jól megszokott heti kétszeri aerobik edzésekhez, akkor egy kicsit szkeptikus voltam ennek megvalósíthatóságát illetően. Mivel az előző konditermem a volt munkahelyemnél van, ahonnan pedig rettentően messze van a jelenlegi munkahelyem és lakásom is, ezért biztos voltam abban, hogy mindenképpen új termet kell keresnem, hasonló feltételekkel, mint az előző terem volt.

Nagy nehezen találtam is egy hasonló konditermet, pár sarokra a lakásomtól, így be is iratkoztam hozzájuk, és már ki is tűztem az első edzésem napját. Összekészítettem a szükséges dolgaimat edzés előttre és utána is, majd mivel csajos napot tartottunk, át is mentem a másnapi felszerelésemmel barátnőmhöz. Furcsán kicsinek tűnt a csomagom, de nem volt kedvem még egyszer átnyálazni, hogy vajon minden belekerült-e, így inkább megbíztam a nagymúltra visszatekintő csomagolási technikámban. Mivel nagyon szép időnk volt, ezért kihasználva az alkalmat, motoron érkeztem barátnőmhöz, és másnap azzal is terveztem tovább menni a munkahelyemre. Amikor már ott voltam barátnőmnél, még viccelődtünk is azon, hogy nem kéne másnap motor nélkül érkeznem a munkahelyemre, mert a metrón és a villamoson igen kicsit van csak létjogosultsága egy motoros csizmában és motoros felszerelésben pompázó hölgyikének.

Másnap már a munkahelyemen szabadultam meg éppen a motoros védőruházatomtól, amikor leesett másodjára a tantusz, hogy tényleg semmilyen egyéb lábbelit nem pakoltam magamnak, így csak a motoros csizmában való pózolás maradt nekem aznapra osztályrészemül. Majd elkezdtem vadul gondolkodni, hogy vajon az edzés előtt még hazaérnék az edzőcipőmért, vagy esetleg lehetséges csak zokniban végrehajtani a gyakorlatokat, netalántán szükséges-e halasztani az edzést máskorra, amikor alkalmasabb az időpont és minden tárgyi feltétel is jelen van. Arra a megoldásra jutottam, hogy a halasztást semmiféleképpen nem engedhetem meg magamnak, mert akkor csak tovább nyúlna a felkészülési időszakom, és az pedig senkinek nem lenne jó. Így hát maradt a remény: csak megengedik, hogy zokniban legyek a konditeremben.

Végül valóban beigazolódott, ugyanis megengedték a sima zoknis megoldást, de ha jól vettem ki a recepciós szavaiból és mimikájából, akkor csak azért nem javasolták, hogy tartsam magamon az utcai cipőmet, mert az egy motoros csizma volt, amely kiváló szolgálatot tesz hosszú motorozások során, de nem a legjobb választás egy bármilyen jellegű edzésre.