Kettétört a sportolói karrierem, akárcsak a fogaim…

Kettétört a sportolói karrierem, akárcsak a fogaim…

A sport mindig is nagy szerepet töltött be az életemben. Majdhogynem tíz évig versenyszerűen sportoltam. Rengeteg energiát és időt beleöltem. Közben persze megtanultam veszíteni is, nem csak nyerni. Talán ezért is nem viselt meg annyira, mikor kiléptem az egyesületemből.

Sajnos már olyan sok volt egyszerre az iskola, a külön hangszer, meg a sport, hogy nem bírtam. Túl nagy volt a nyomás rajtam, mindenhol azt várták, hogy jól teljesítsek, de valljuk be ez túl nagy elvárás egy tizenéves gyerektől ennyi téren. Úgyhogy döntöttem, és a tanulást választottam. Ami egyébként utólag is jó döntésnek tűnik, ugyanis nem sokkal később meg is szűnt az én szakosztályom az egyesületen belül.

Ráadásul ha akkor nem hagytam volna abba a sportolást, most valószínűleg nem lennél közgazdász hallgató egy budapesti egyetemen.

Közben persze az is közrejátszott, hogy többször kerültem kórházba sport sérülés miatt is. Volt szájműtétem is. A szájműtét egyébként nagyon fájó pont számomra.

Úgy történt, hogy épp kondin futottunk. Már egy jó két kilométernél jártam, amikor megbotlottam valamibe és arccal előre estem. Először mikor felkeltem, nem is érzékeltem igazán, hogy mekkora lehet a baj. Azonban mikor odamentem az edzőmhöz, hogy mi történt, azt mondta kitört az első két fogam teljesen, egy pedig félig.

Láttam, hogy nagyon vérzik, de mivel nem éreztem először olyan nagy fájdalmat, nem vettem komolyan. Majd mikor tükörbe néztem, megértettem, hogy a többiek miért aggódtak értem annyira.

Teljesen kitörtek a fogaim. Egy pillanatra nagyon bepánikoztam, hogy ez vajon helyre hozható-e, vajon lesz-e még olyan a mosolyom, mint előtte. Egy pillanat alatt átértékeltem a helyzetet, és hívtam anyukámat, hogy azonnal menjünk a fogászatra. Jött is értem, és elvitt az egyik legjobb fogspecialistához.

Ott azt mondták elég nagy a baj, ugyanis a koponyám még nem fejlődött ki teljesen, ezért nem tudnak belefúrni. Teljesen kiborultam. El sem tudtam képzelni, hogy most akkor én így fogok kinézni napokig, hónapokig, vagy évekig?!

Elkezdtem zokogni, amit persze anyukám egyből észrevett, és próbált nyomatékosabban beszélni a fogorvossal. Be is jött neki, ugyanis nagy tanakodások után kitalálták, hogy mégis hogy lehet nekem fogat varázsolni. Szinte el sem hittem. Azt mondták másnap jöjjünk vissza, és megműtenek. Így is lett.

Nagyon nagy fájdalmaim voltak a műtét után, de legalább volt fogam. Ugyan csak ideiglenesen, de nem egy hatalmas tátongó űrt láttam legalább a számban, mikor tükörbe néztem.

A műtét után az orvos ajánlott egy gyógyszert, ez volt a tantum verde spray. Ez rengeteget segített. Ha jól tudom pont ilyen szájsebészeti beavatkozások után jó.

Ez egy spray, tehát pontosan oda tudja fújni az ember, ahol nagyon fáj. Ez nagyon hasznos volt, mert néha úgy fájt egy-egy ponton, hogy sírni támadt volna tőle kedvem.

Telt múlt az idő, és azt vettem észre, hogy már nem is fáj a műtét utáni seb, és a mű fogamat is egészen kezdem megszokni. A mosolyom szerencsére nem változott olyan sokat, mint ahogy először elképzeltem. Egészen emberi arcom maradt a beavatkozás után is. Persze már sosem lesz olyan, mint eredetileg volt, de azt hiszem az orvos kihozta a lehető legjobban a helyzetből.

Miután felépültem, és megszoktam az új fogaimat még jártam egyébként edzeni egy-két évet. Közben azonban többször is kiment a bokám, amivel szintén kórházba kellett járnom, meg pihentetni, meg kíméli. Sajnos azonban ezek nem fértek bele a versenysporttal járó hétköznapokba.

Ezek a balesetek által sajnos kevesebbet tudtam edzeni, mint kellett volna, és elkezdtem lecsúszni az országos ranglistán. A negyedik helytől lecsúsztam először egészen a tízedikig. Aztán még lejjebb. Az edzőim próbáltak hajtani, mikor bent voltam, de sérülten fele annyira sem tudtam teljesíteni, mint ahogy azt elvárták. Így kialakult köztünk egy fajta feszültség is.

Én pedig már alapból is feszült voltam az iskolai eredményeim miatt. Szóval egyik nap bementem, és bejelentettem az edzőimnek, hogy kilépek. Persze próbáltak marasztalni, vagy tízszer megkérdezték, hogy jól meggondoltam-e, biztos vagyok-e benne, de biztos volt.

Nekem a sportolói karrierem azon a napon véget ért egyszer s mindörökre. Utána persze még eljártam sokszor edzőterembe fitneszre, meg gerinctornára, meg spinningre, de soha többet nem űztem semmilyen sportot versenyszerűen azóta.

Azonban a fogaimat már azóta kicseréltettem. Közben elmúltam tizennyolc éves, úgyhogy tetettem be a műanyag fogak helyett szép porcelán fogakat. A tantum verde spray-nek egyébként azóta is hálás vagyok, ugyanis még most is kiráz a hideg, ha rágondolok arra a fájdalomra, amit a műtét után éreztem.

De szerencsére már vége az egésznek és szép, csillogó fogaim vannak. Egy vagyont ráköltöttem egyébként ezekre a fogakra. Sosem gondoltam, hogy ilyen drága lehet pár fog.

Azonban az az igazság, hogy az előző ideiglenesek műanyagok voltak, és már nem csak hogy nagyon elkoptak, de eléggé el is engedett a ragasztás már szerintem. Ugyanis úgy csinálták, hogy ahhoz ami ketté tört, ahhoz ragasztották hozzá a számomra elkészített műfogakat.

Tehát gyakorlatilag egy fél fog tartott másik kettőt. Ami hosszú távon nem tartható. Szóval nagyon esedékes volt már ez a szép, új porcelán fog.

Mindent összevetve egyébként nagyon sokat köszönhetek a sportnak. Rengeteg szép évet töltöttem az egyesületemnél, rengeteg életre szóló barátnőt szerezetem és nagyon sok olyan tapasztalatot is gyűjtöttem a sport által, amit a mai napig tudok kamatoztatni.

A sport tényleg nagyon jó dolog, és mindenkinek ajánlom, hogy keresse meg azt a sportágat,a mi hozzá a legközelebb áll, és próbálja ki, mert annyi örömet tud okozni, hogy nem is gondolnánk.

Ráadásul nagyon jól ki is tud kapcsolni az ember sportolás közben. Erre mondják, hogy a sport nem csak a testnek jó, de a léleknek is. És tényleg! Ez teljesen igaz, én legalábbis a saját tapasztalataim alapján meg tudom erősíteni.