Az újonnan vásárolt edzőcuccok mellett fontos, hogy a motoros ruházat se legyen elhanyagolva

Az újonnan vásárolt edzőcuccok mellett fontos, hogy a motoros ruházat se legyen elhanyagolva

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miképpen tudnék egy kicsit egészségesebbé válni újfent, tekintve, hogy egy jó ideje eléggé el vagyok punnyadva és ez érzékelteti a hatását a mindennapokban is. Próbáltam eleinte csak kis adagokat mozogni, ezzel is segítve, hogy legalább egy minimális szinten meglegyenek oldva az ilyen jellegű problémáim. Természetesen egyáltalán nem jött be… Persze naiv is voltam, hogy ez így egyáltalán felmerült bennem, de hát ez van az ember ösztönösen igyekszik a lehető legkönnyebb és legkevésbé időigényes megoldást választani, hogyha már amúgy is tele van a naptárja. Így aztán végül kénytelen voltam további keresésbe fogni, mármint megoldások után kutatva, a nemleges opció ugyanis ettől függetlenül szóba sem jöhetett, muszáj volt találnom valamit, ami igazán kisegít a szorult helyzetemből. Ekkor jött a lehetőség, hogy valamiféle crossfit és egyéb vonalon elindulva esetleg köredzések keretein belül kezdhetnék neki a dolognak ,ezzel jelentőse kisegítve önmagamat. Szerencsére a városban működik egy nagyon megbízható terem, ami ilyen jellegű szolgáltatásokra szakosodott, így adta magát a dolog, hogy itt kell próbálkoznom. Szerencsére nem kellett sokat keresgélni az időpontokat, heti néhány napon örömmel áldozok ugyanis egy-egy órákat az életemből egy biztos és fejlődést hozó módszerre.

Így hát eljutottam odáig, hogy már volt egyesület, ahol megfelelő felügyelet és ellenőrzés mellett fejlődhetek, egyszóval a „csináld magad, majd lesz valami” attitűd kellemes, de általában nem éppen hasznos útmutatását sikerült hála az égnek levetkőzni ez által. Ennek nagyon örültem, ugyanis az egyik nagy problémám az volt, hogy mindenképpen szerettem volna egy hasznos, valódi fejlődést előidéző módon sportolni ha már beleteszek némi pénzt és időt. Szerencsére nagyon jó referenciákkal rendelkezik ez az edzőterem, így bátran mertem már a kezdés előtt abba a meggyőződésbe ringatni magamat, hogy amennyiben komolyan nekilátok ennek a projektnek és száz százalékosan oda is teszem magamat, akkor nem érhet semmiféle baj, fejlődni fogok és öröm lesz részt venni mindebben.

Azért azt nem tudtam megállni, hogy a másik, elsődleges hobbimat ne űzzem tovább a sportolás mellett, szintén jelentős mennyiségű időt beáldozva ezzel az életemből, így hát a fitness cipők mellett továbbra is jelentős összegeket költök motoros ruházatra is. Néha a feleségem már rám szól, hogy ezt talán már nem kéne megvennem, de mit lehet tenni ha egyszer az ember az egész napos mókuskerék után vágyik egy kis örömre, kikapcsolódásra, boldogságra? Egy szürke hétköznap egy nagyváros közepén pedig sajnos kevés jobb lehetőség kínálkozik erre mint egy kis vásárlás. Talán majd egyszer elkezdem eladogatni a sok megvett cuccot (sőt, feltett szándékom eképp cselekedni), de most egyelőre nincs időm még ilyesmivel is foglalkozni, majd nyáron ha egy kicsit több időm lesz, akkor viszont tényleg nekiállok a felhalmozott értékek megfelelő hasznosításának megtalálására.

Nemrégiben pedig egy hihetetlenül nagy lehetőség pottyant az ölembe, már ami a motorozást illeti, de valamilyen szinten még a sporttal is összeköti a dolgot! Történt ugyanis, hogy egy kedves barátom, aki már jó ideje Angliában él tudja jól, hogy már 25 éve vagyok fanatikus Arsenal drukker. Most pedig úgy döntött, hogy mivel úgyis nagyon régen láttuk egymást a régi baráti körrel, ezért meghív minket egy motoros körre, aminek a csúcspontja egy meccs lesz, kint Londonban, az Emirates Stadionban. Mondanom sem kell, hogy majdnem elállt a lélegzetem! Ezer éve terveztem egy kiutat, már a régi Highbury-s idők óta, de valamiért sosem jött össze, amíg volt rá lehetőségünk, aztán meg bejött a képbe a család és innentől nyilván a gyereknevelés és otthonteremtés élvezte az elsődleges prioritást egy jó darabig. Most azonban már a srácok is felnőttek, nekem is van megfelelő anyagi fedezetem mindehhez, ráadásul ha nagyon kell tudok egy kis szabadságot is kivenni. Hát most kellett!

Őrült készülődésbe kezdtem, nem is annyira motorozás, semmint az imádott csapatom miatt! Bár idén sajnos történelmien gyenge szezont produkálnak a srácok, de egy West Ham elleni londoni derbit így is nagyon nagy örömmel nézek meg, aztán meg reménykedek, hogy hamarosan újfent ott ülhetünk majd a lelátón, immáron egy jobb csapatnak a sikeréért szorítva. Meg aztán az igazi szurkoló a bajban is az, nem számít milyen időszakot él meg a csapata, a buzdítás és a fanatizmus szent és sérthetetlen! Ráadásul éppen az ébredezés jeleit vélhetjük felfedezni a srácokon, egy botrányos decemberi időszakot követően most egy olyan ellenfél jött, akiknek a játéka nagyon fekszik nekünk, úgyhogy ha mást nem, ebben a rövid kis intervallumban, egy meccs erejéig tényleg meglehet az az érzése az embernek, hogy minden a legnagyobb rendben van, még ha a valóság nyilván egyáltalán nem is ez.

Szóval köszönhetően annak, hogy ezúttal London jellegzetes, semmihez sem hasonlítható atmoszféráját szerettük volna maginkba szívni nagyon igyekeztünk gyorsan átérni a kontinensen, nem megállni útközben túl sokszor, ahhoz most túl erős volt a késztetés, hogy végre ott legyünk és készülhessünk testben és lélekben is a fő attrakcióra. Mivel a srácok is Arsenal drukkerek minden további nélkül belementek a kissé minimalista, de mindenképpen idő- és költséghatékony útitervbe, legalább több pénzünk marad a helyszínen sörözni és akár egy eredeti mezt is leakaszthatunk még. Szóval nagyon bíztam benne, hogy tényleg sikerül majd mindezt ki is viteleznünk a valóságban.

Mint mindig, amikor elszánt férfiak nekivágnak valami megvalósításának, ebbe sem csúszott hiba, tényleg rekord tempóval értünk föl az angol fővárosba, és már két nappal a meccs előtt benézhettünk „a szentélybe” és annak környékére. Azonnal átjárta a lelkünket az a hihetetlen érzés, ami semmihez sem hasonlítható. Hogy őszinte legyek elég erős irigység vett rajtam erőt azokkal szemben, akiknek ez az egész valóban az életük része és minden hétvégén eljöhetnek ide, miközben tényleg testközelből élik meg mindazt, ami számunkra olyan mint egy legenda és csak a tévéképernyőn keresztül tudunk képet kapni róla.

A két nap persze nem telt eseménytelenül, még úgy sem, hogy egyértelműen a meccs volt a mindenek fölött álló főattrakció. Bejártuk a várost, elmentünk pár igazán híres és közkedvelt pubba, illetve egy kicsit motoroztunk is London környékén, ha már ilyen minőségben érkeztünk meg. Aztán eljött a nap, amit már őrülten vártunk! Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment, a srácok egy 3-0-s győzelemmel szép első meccsélményt okoztak nekünk és bár azóta tudjuk, hogy mindez szinte semmit nem jelentett a szezonvégi helyezésünk szempontjából, de mégis nagyon örültünk annak, hogy erre a kis időre tényleg egy erős, összerakott csapat benyomását keltették.

A hazaút természetesen már össze sem volt hasonlítható mindazzal, amit addig átéltünk. Amint beértünk Budapestre megbeszéltük a többiekkel, hogy jövőre is elmegyünk, remélem ez tényleg így is lesz! Addig meg marad az edzés, hogy egy kicsit lendületben tartsam magamat.